A krónika, ahogy az megesett...

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Kokó. Ez a Kokó annyira de annyira szeretett volna dobolni, hogy úgy is tett. De Így unalmas volt neki, és megkérte barátját, Bencét hogy gitározzon miközben ő dobol. És így is tettek. Ugyan érezték hogy égető szükség lenne basszusgitárosra, de nem volt az ismerősök között olyan. Mígnem egy szép napon Bence és Szilárd találkoztak a BME-n (előfordult már sokszor), és Szilárd hátán virított egy vadiúj basszgitár, amit aznap vett. Az elhatározást tett követte és egy szép téli napon már hárman játszottak Nirvana és Green Day számokat egy dél-budai stúdióban. Ez drágának bizonyult, így hát a zenekar elköltözött Kokóék sufniába, ami ugyan ingyen volt, de a szomszéd tanárnő idegeit nem szabadott nagyon tönkretenni, így hát menni kellett. Ismét cuccoltunk, most a jóval tágasabb kémárk utcai irodaházba. Erre az időszakra tehető a Végre itt a nyár c. első saját szám születésének kezdete. A változatosság kedvéért nemsokára innen is mennünk kellett, irány egy budafoki gyártelep atombunkere. Ugyan ez kicsi volt és levegőtlen, de összeköltözünk Koko NoDoubt-zenekarával, a Club Tequilával. Ennek jóvoltából használhattuk mi is az ő mikrofonjukat. Ezidőtájt tettünk szert Shakirára, aki azóta mint mikrofonállvány szolgálja a csapatot. Ekkor szomorúan vettük észre hogy se Szilárd, se Bence nem feltétlenül alkalmas ilyen dalok éneklésére. Ezért hosszas tanakodás után elkezdünk énekest keresni. Ugyan mighirdettük hogy főleg Green Day vonalon próbálnánk mozogni, de sajnos a jelentkezők azt hitték hogy az csak vicc volt. Ugyan volt egy biztató próbánk, de az sem volt az igazi. Ekkor Szilárdnak eszébe jutott hogy egész véletlenül általános dedóiskolából ismeri Bettit, aki azonkívül hogy ismerős punkrockban, énekelni is szokott, sőt nemrégóta a Nimfomán Nimfák együttesben gitározni is elkezdett. Laza negyed év alatt megszerveztük az első próbánkat Bettivel, és már akkor tudtuk hogy megvan az emberünk. Mindez olyan 2004 júniusára datálható. Innentől kezdve főleg különböző nehezebbnél nehezebb :) számokkal ütöttük el az időt, aminek csúcspontja a 2005 január 7-i fellépésünk lett a Ludas kocsmában.